Valahol erre számítottam is, valahogy nem is lepett meg, és még csak fel sem húzott. Megismertem egy srácot lassan egy hete, persze oda volt meg vissza értem. Aztán szépen lassan már alábbhagyott a lelkesedés. Először odébb tolta a találkozót, majd most szombaton el sem jött, teló kikapcsolva. Ennyi volt, végeztem vele. Innentől esélye sem lesz semmire. Törlöm és tiltom msn-ről is. Nem lepődtem meg az egészen, hiszen éreztem és tudtam is jól, hogy ez lesz. Idióta fasz, szórakozzon anyjával. Rájöttem, hogy nem fogok megfeszülni a társkeresésen. Szépen élem az életemet aztán majd valakit felém vet a sors aki tudja értékelni azt amit én tudok neki adni. Lehet nem a neten fogom megtalálni, hanem az életben. Lennie kell valahol olyannak aki örül annak ha szeretik, ha nem vágják át, ha nem csalják meg, és nem dobják ki egy másik srác miatt. Ha van ilyen akkor megtalálom, ha nem akkor max így maradok egyedül. Viszont nem adom fel, mert túl nagy a világ ahhoz, hogy ne találjak legalább 1 ember akiben minden megvan amit szeretnék. Lehet nem egyszerű, szívás, szenvedés, de megtalálom akkor is. Ez volt a bejegyzés tegnapra, jó éjt. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.