Ilyen üzenetet kaptam a bemutatkozó e-mailemre az egyik felhasználótól:"Komoly és normális. Azt már nem! Én irtózom, a komoly és normális pasiktól. A végén még én lennék a hülye liba. Nem kössz!"Hát nem csak lenne, most is az. :) Szerintem gáz. Tipikus idióta ember…

Eljött az utolsó rész leírása is. Sokáig halasztottam, de ideje leírni, aztán kitörölni az emlékeimből végre. Szóval 2009 január 1-et írtunk. Náluk voltam, és ő extra bunkó volt velem és a testvéreivel is, meg mindenkivel. Próbáltam felvenni vele a kapcsolatot, de semmi.…

Szóval hazatértem(erről majd később), és újult erővel nekiláttam kicsit párkeresni.Az eredmények siralmasak:Első delikvens: mosolysrác(OMG) - írtam neki, azt írta vissza oké beszélgessünk, abból baj nem lehet. Felvettem msn-re: de tényleg csak beszélgessünk jó? - miért mit…

A következő tanulságos beszélgetést folytattam egy emberrel:en says:*hello :)Bosko:D:D:D:D says:*helló*hány éves vagy?en says:*25. te?Bosko:D:D:D:D says:*16 //HAZUDIK, MERT 94-es*xd*Te komcsi buzi vagy?en says:*igen*nem poénból írtam be :)Bosko:D:D:D:D says:*De amúgy mitől lettél…

Ott hagytam abba az előző részben, hogy részemről kidobtam. Ez egy olyan kikényszerített szakítás volt a részéről, mert "ő sosem szakít senkivel elvből, csak vele szakítanak" mondjuk nem csodálom, hiszen nincsen olyan ember aki el bírja hosszútávon viselni a jellemét.…

Ma már megint a letörtség vett erőt rajtam ami ennek a Krisztiánnak köszönhető. Lehet bennem van a hiba, de bekaphatja mindenki. Szar az egész... Nem értem a sok idióta fasz ember hogy a fenébe talál magának 1 hét alatt párt... Bár azok csak dugnak aztán átbasszák egymást... Nem…

Valahol erre számítottam is, valahogy nem is lepett meg, és még csak fel sem húzott. Megismertem egy srácot lassan egy hete, persze oda volt meg vissza értem. Aztán szépen lassan már alábbhagyott a lelkesedés. Először odébb tolta a találkozót, majd most szombaton el sem jött, teló…

/idegességNos kedves Krisztián, neked viszont a jó kurva anyádat! Legutóbb még az volt, hogy így meg úgy kapcsolat, meg ölelgetés, ma pedig mit csinál a köcsög? Ülök a gépem előtt, jön fel, hát tegyük át a keddet szombatra. 100%, hogy szombaton más dolga lesz, de akkor azonnal…

Valahol ott hagytam abba, hogy nyugtom volt tőle kb 1 hétig. Fura, de a végére már hiányzott. A vizsgaidőszak folytatódott. Elmúlt a hét, jött fel persze msn-re, és azzal kezdte, hogy lesérült a táborban, óriási seb van a száján. Csodás... Persze sajnálni kellett természetesen.…

Szóval igen kicsit megkéstem a bejegyzéssel, már kérdezgették páran akik olvassák, hogy mi van? Nem tűntem el, csak 2 napja ilyenkor találkoztam valakivel aki lehetséges társjelölt, aztán vele msn-eltem. Igazából semmi jóra nem számítok az ügyben, csak úszok az árral. Annyira…

A szokásos csetelés megvolt tegnap is, sajnos senkivel sem találkoztam akit el tudtam volna magamnak képzelni, és aki el tudott volna képzelni maga mellé, dehát ez van. A cseten továbbra is a "faszt akarok most aztán csá" jellegű emberkék vannak túlnyomó többségében…

Az előző részben leírtam a kezdeteket. Ott hagytam abba, hogy azt mondta rosszul érzi magát. Másnap kitalálta, hogy lázas és beteg. (persze hazudott) Örült neki, hogy sajnálom... :S - persze azt akkor még nem sejtettem - Mindegy hát ment tovább az élet, és mint kiderült valami…

Mint ígértem leírom az egész históriát életem egyik legnagyobb hibáját, amit elkövettem múlt év január 16.-án este 8 óra 32 perckor.Az iromány folytatásos lesz, mert kissé bonyolult, így nem fér bele egy blogposztba.Ugorjunk vissza az időben, 2008 január 16.-a van, este 8 GMT+1…

Megosztom a következő "csodás" tapasztalatomat.Az egész úgy kezdődött, hogy már a kismilliomodik társkereső oldalt végignyálazva eljutottam a love.hu-ig. Láttam vannak ott is fiúk akik fiúkat keresnek, jó regeljünk. Szokásos pooling módban írtam vagy 30 embernek, de…

Tegnap a szokásos módon üldögéltem a gépem előtt, és asszem olvastam egy videó streaming specifikációt amire lehet szükségem lesz egy projektnél. 23:35 felé járt az idő GMT+1-es DST időzóna szerint. Egész nyugodt voltam mikor rámír exem öccse im-en(akit imádok persze), de…