Valahol ott hagytam abba, hogy nyugtom volt tőle kb 1 hétig. Fura, de a végére már hiányzott. A vizsgaidőszak folytatódott. Elmúlt a hét, jött fel persze msn-re, és azzal kezdte, hogy lesérült a táborban, óriási seb van a száján. Csodás... Persze sajnálni kellett természetesen. Megint hazajutottam, és a sors úgy hozta, hogy D lement a tesójával focizni a helyi focipályára. Nem láttam már egy ideje, ezért döntöttem, és én is elmentem vidékre hozzájuk megnézni, hogy hogyan fociznak. Megtaláltam a helyet, mert már valamennyire képben voltam a faluban. Aranyosak voltak ahogy játszanak. Csináltam pár képet, és hazamentem. Délután mikor visszaért elmeséltem neki, hogy ott voltam. "odajöhettél volna" mondta. Átküldtem a képet, és azt mondta érezte, hogy a közelében vagyok. Érezte a jelenlétemet. Ezt a mai napig nem tudom, hogy tényleg érezte-e vagy pedig csak hülyített. Ha engem kérdeztek szerintem hülyített. Volt egy Kipsta foci pólója. A neve volt ráírva és a 9-es sorszám ami a kedvenc száma. Szerettem azt a pólót. :) Na mindegy vissza a fő témához. Úgy adódott, hogy következő alkalommal (amikor tanulni kellett volna) mikor lementek a pályára azt mondta, hogy jöjjek le én is. Rendben, lementem. Odataláltam, 3-an voltak öcsikéjével akit hívjunk O-nak, és unokatesójával aki legyen P. Messziről néztem ahogy fociznak, közben próbáltam tanulni. Aztán megindult felém D, kérdezte van-e zsepim. Mondtam van. "kell öcsémnek mert megcsípte a csalán" Mondom jó adok. Elmentem a zsebkendőért, mire visszatértem már hozta az öccsét, aki eléggé meg volt szeppenve. Ő mögötte jött és mosolygott. Köszönt O, és kért zsepit. Mondtam persze adok neked. Egyből mosolygott, és valahogy ez volt az a pillanat amikor ő megkedvelt. (azóta is szeret) Invitált focizni. Mondtam nem vagyok jó, nem tudok, nem megyek. Aztán addig-addig kérlelt, még ráálltam. Persze nagy volt az öröm a picinek. Játszottam velük, a kicsi végig örült, és mindig mosolygott rám. Párszor megismétlődött ez a közös foci. Egyik alkalommal lent volt a legnagyobb bátyjuk is, akit hívjunk csak T-nek. Vele is összeismerkedtem, de itt még nem nagyon törődtünk egymással. Beszélgettünk aztán megmutatta hol laknak amit egyébként is tudtam már, és ennyi. D megadta bátyjának az msn-jét aki felvett. (ebből aztán később lettek bonyodalmak) Teltek-múltak az idők, és elkezdett nekem támadni a srác. Mindenért elővett, zsarnokoskodott, élősködött rajtam. Mindent meg kellett csinálni neki amit parancsolt, különben hiszti. Egyre kevésbé bírtam elviselni a jellemét, de nem ez volt még a tetőpont. A tetőpont akkor jött el, mikor védenem kellett a klántársai előtt annak a tudatában, hogy tényleg csal. Nagyon rosszul esett, de fülig szerelmes voltam, vagy passz mi volt ez az érzés. Egyszerűen védenem kellett. A végső lökést az adta meg amikor egy webes szolgáltatást töretett fel velem amiben valami nem tetszett neki. Persze aztán kérkedett, lebukott, és majdnem rendőrségi ügy lett belőle. Nagynehezen kimagyaráztam az ügyet. Még D cseszett le, hogy miért csináltam neki meg... Nem kellett volna kérkedni meg zsarolni, hogy ha nem csinálom meg elhagy... Talán azért... Ekkor felmentem csetre, hogy infót gyűjtsek. Ő pedig elkezdett nekem támadni egyre többször, beszólogatott, köcsög módon szólt hozzám, kezdtem megelégelni. Megkérdeztem tőle jó-e neki ha együtt vagyunk, mert szerintem nem. Egyből szakítani akart. Kitette a szűrömet. Elkezdtem parázni, bocsit kértem stb. Kértem mégegy esélyt, és azt mondta: na jó lásd kivel van dolgod, kapsz egy utolsót. Itt volt a tetőpont. Ilyen lekezelő köcsög stílusban beszélni velem... Kipukkant a lufi, leosztottam, azt mondtam ennyi. Fél óra után bocsit kértem tőle, de ő nemet mondott. És itt van a legszánalmasabb rész amit csak elkövethet halandó. Mai fejjel SOHA nem tenném meg ezt a mértékű hülyeséget! Kihagytam egy hetet, és nézegettem merre jár, miket csinál. Látszólag nem hiányoztam neki, szépen megvolt. Lehetett volna annyi eszem, hogy levegyem tényleg nem is érzett soha semmit, de nem. Én már majd meghaltam úgy hiányzott. Felmentem hozzá, kilépett. Felhívtam telón, beszéltem vele, feljött ts-re beszéltünk. Próbáltam jópofizni stb, az agyam már hülyére vett, de a szívem... 1 hét után visszavett. (hülye vagyok) Na ami most jön az részéről már a teljes érdektelenség. Már csak a megszokásból lehettem a listáján úgy érzem. Semmibe vett, baszogatott, unalmában megsemmisítette a teljes önbecsülésemet. Én szerelmes voltam, és ha az ember szerelmes akkor eltűr a másiktól sokmindent. Tűrtem, tűrtem majd eldurrant a lufi, leüvöltöttem, kilépett, leüvöltöttem telefonban is. Megszeppent, elnyugodott. 1 napig normálisan csinálta a dolgokat, majd újra szabadulni akart tőlem. Elkezdődtt az ő nem meleg ne akarjak semmit tőle korszak. Egy szép napon belecsapott a villám a nethozzáférésükbe. Felhívtam, hogy miért nem jön netre? Megkaptam a választ. Persze el is várta, hogy segítsek, meg azt is monta ha nem segítek és nem lesz nethozzáférése, akkor el fog idegenedni tőlem(ez nekem még jó is volt, mert azt gondoltam érez valamit)//faszkalap...//. Szívesen tettem, hiszen azért éreztem is valamit iránta. Mondtam elmegyek és megcsinálom. Aztán kiderült nem mehetek el, mert ő nem tudja kimagyarázni, hogy ki vagyok, honnan vagyok, honnan ismer, és ő nem kerülhet még gyanuba sem. (itt derült ki, hogy hazudott régebben mikor azt mondta tudják a szülei) //ezeket akkor nem vettem észre, csak a későbbi gondolkodásaimkor// Segítettem neki és a végén megoldottuk valahogy. Teltek múltak a napok, eljött július vége amikor öcsikéje is rászokott, hogy beszélget velem. D összekapott a bátyjával, és követelte, hogy töröljem bátyját. "nem beszélgethetsz vele, azt akarom, hogy töröld" LOL már... Persze nem tettem meg természetesen, erre el akart hagyni, így nem volt választásom. Szarul esett, mert T nem tett semmit ellenem. Szóval mivel O nevű öcsikéjével is elvoltam, így óriási testvérháborúkat éltem meg, amikből volt, hogy én jöttem ki rosszul. "miattad történ x meg y" Annyira nem volt már humorom ezekhez, de én kitartottam a faszkalap mellett. Próbáltam féltékennyé tenni. Mikor összejöttem volna valakivel mindig szeretett 1-2 napig, de csak ilyen szimuláció volt az. Egyszerűen uralkodni akart csak rajtam. Nem tudom mit merített belőlem talán táptalajt az egójának vagy passz. "nálam jobbat és normálisabbat úgysem találsz" mindig ezzel jött. Kétlem azért, hogy ezek után amin így keresztül mentem eddig ne lett-e volna nála jobb. :)

Eljött augusztus, amikor a gépem jobb kihasználása érdekében (meg az ő presztízse miatt is) egyéb klánok is használták a játékszervert. Ez addig jó is volt, még nem szólt be neki valaki, amit ugye az ő önbecsülése nem visel el, mert neki aztán nem szólhatnak be, ő a fasza. Valahogy előidézett hibát, és rám fogta. Én égtem miatta. Erre akkor jöttem rá mielőtt Ausztriába utaztam 1 hétre. Offline üziben kiosztottam, hogy nekem szedje össze magát ha velem akar maradni. Persze reggelre már bántam, de mindegy. Este találtam hotspot-ot Ausztriában. Lefogadtam a méleket, és szakító levél, hogy nem is ő volt, és jól elbasztam mert így lett volna valakim. Összetörtem... (hagyni kellett volna a picsába) //annyira nem voltam racionális...// Felmentem skype-ra és tiltva voltam. Felmentem msn-re ott is. Megkértem bátyját (aki akkor már megint a listámon volt), hogy szóljon neki. Feljött és beszélem vele. Bocsit kértem stb. Ő hajthatatlan volt. Kitaláltam, hogy nem keresem. Durva hét volt az a hét. Eléggé szerelmi bánatos voltam. Neki köszönhetően nem élvezhettem az üdülést, pedig gyönyörű hely volt. Vettem neki egy kis ajándékot, meg bécsben lefényképeztem a Ferrari szalonban pár ferrarit. Hazaértem, törölve voltam msn-jéről. Felmentem skype-ra, valami srác szintén fent volt. Köszöntem, bunkó volt velem D. Az új srác aranyos volt. Őt nevezzük nevén, Rolinak hívták. :) Ő egy másik történet, jópofa srác volt, csak buta. Mondtam jöjjön msn-re D hoztam neki valamit. Visszavett msn-re. Átküldtem a képeket neki, "szarok, nem tetszenek" (a Roli is megkapta őket ha már nem kellett D-nek, ő oda volt értük...) Mondta mutassam kamerán a többit, de én ne látszak rajta csak azt mutassam amit hoztam neki. Persze látott engem is és mosolygott, és éreztem, hogy nem vagyok számára semleges. Érdekes volt... Na itt volt keverés, de az biztos, hogy valakinek bevalotta: nem szeret. Végülis összetört a szívem... Hivatalosan nem szeretett. Írtam neki, hogy tudom. Ő csak viccelt stb. Én már akkor nem tudom mit éreztem. Lélekhalál volt. :( Erre még az is rátett, hogy a miatta (sok idegesség miatt) kialakult bélproblémáim miatt vastagbélrákot mondtak az orvosok. Szerencsére nem az lett, de ezt mondta mikor elmondtam neki, hogy mi lehet a baj: ha rákos vagy akkor tőlem nem akarhatsz többé semmit, és kerülj is el. Hát ez megint lesúlytott.  Távollétem alatt MMORPG függő lett, és folyamatosan a Cabal Online nevű játékkal játszott. Nem rendezett az rFactor-os klánjának versenyeket csak igérgette, én csitítottam őket, meg én vittem el a balhét. Ő meg Cabalozott meg egyre idiótább lett. Közben felbukkant az idióta fogyatékos haverja is aki legyen BD. Egyre nagyobb hülye lett D-ből, és egyre kevesebbet volt msn-en. Már le sem szart. Valahogyan elvesztek a karakterei is a játékban. Mégkevesebbet volt msn-en. Én csak vártam de semmi. Igértem, hogy kap valamit pluszba névnapjára. Mondta Cabal karaktert akar.

Szeptember 1.

Fent volt msn-en 31.-én. Valahogy kierőszakoltam, hogy találkozzunk. Azt mondta ő nem ér rá, mert új osztálytársa lett akitől nem tud elszabadulni csak 1-2 percre. (kurvára hazudott) Mindig is oda volt, hogy neki van egy parker tolla. Kitaláltam kap egy sokkal jobbat mint ami van neki. Szóval megvettem az ajándékát ami egy gyönyörű Parker toll, 10e volt. Bele akartam gravíroztatni a nevét. Annyira speckó volt, hogy a csaj nem tudta gravírozni. Nem volt mit tenni, lézeres gravírozást kellett keríteni. Bejártam vagy 2x a várost. Ott könyörögtem a srácnak, hogy csinálja nekem meg, még végül belement. Nagyon szép lett a toll, büszke voltam rá. (sajnos D egyszerűen kidobta a tollat később) Időre ott voltam, jött. "nincsen sok időm, vár a srác rám" Extra bunkó volt velem. Odaadtam a tollat, boldog névnapot. "akkor a karakterem jelszava az hol van?" Mondom az nincsen. Ölni tudott volna a nézésével, flegmázott. Menni kell, és elment. Haragudtam rá... Kurva anyáztam...

Aznap nem jött fel msn-re. Jött valamikor a héten, és lebaszott, hogy hogy képzelem? Hogy képzelem ezt, hogy egy SZAR tollat adok mikor ő egy dolgot kért tőlem ami Cabal karakter, és ezt sem bírom megtenni neki? Mit képzelek én? Mondtam miért nem vagy msn-en? "ő sportol, pihen, családdal van. Én nem tartozom egyik közé sem mit akarok?" Ekkor pattant el valami, és felhúztam magam, elküldtem a picsába és töröltem. Hivatalosan is szakítottam vele. Jött az üresség és az emlékek, és a felejtés. Szokásos kényszer szakítás utáni állapot. Jártam a suliba és éjjeleken rágondoltam.

Azt hittem ennyi volt. Sajnos nincsen vége, folyt köv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.