Eljött az utolsó rész leírása is. Sokáig halasztottam, de ideje leírni, aztán kitörölni az emlékeimből végre. Szóval 2009 január 1-et írtunk. Náluk voltam, és ő extra bunkó volt velem és a testvéreivel is, meg mindenkivel. Próbáltam felvenni vele a kapcsolatot, de semmi.…

Ott hagytam abba az előző részben, hogy részemről kidobtam. Ez egy olyan kikényszerített szakítás volt a részéről, mert "ő sosem szakít senkivel elvből, csak vele szakítanak" mondjuk nem csodálom, hiszen nincsen olyan ember aki el bírja hosszútávon viselni a jellemét.…

Valahol ott hagytam abba, hogy nyugtom volt tőle kb 1 hétig. Fura, de a végére már hiányzott. A vizsgaidőszak folytatódott. Elmúlt a hét, jött fel persze msn-re, és azzal kezdte, hogy lesérült a táborban, óriási seb van a száján. Csodás... Persze sajnálni kellett természetesen.…

Az előző részben leírtam a kezdeteket. Ott hagytam abba, hogy azt mondta rosszul érzi magát. Másnap kitalálta, hogy lázas és beteg. (persze hazudott) Örült neki, hogy sajnálom... :S - persze azt akkor még nem sejtettem - Mindegy hát ment tovább az élet, és mint kiderült valami…

Mint ígértem leírom az egész históriát életem egyik legnagyobb hibáját, amit elkövettem múlt év január 16.-án este 8 óra 32 perckor.Az iromány folytatásos lesz, mert kissé bonyolult, így nem fér bele egy blogposztba.Ugorjunk vissza az időben, 2008 január 16.-a van, este 8 GMT+1…