Ott hagytam abba az előző részben, hogy részemről kidobtam. Ez egy olyan kikényszerített szakítás volt a részéről, mert "ő sosem szakít senkivel elvből, csak vele szakítanak" mondjuk nem csodálom, hiszen nincsen olyan ember aki el bírja hosszútávon viselni a jellemét. Szóval miután kidobtam iszonyúan fájt. Nappalok-éjszakák, idegesség, üvöltözés, hogy jössz te még vissza, stb. Az a helyzet, hogy fájt, mert annyi év után abban a hitben éltem, hogy valakinek kellek, és valaki szeret. Valaki elfogad úgy ahogy vagyok, és ez önbizalmat adott nekem, hihetetlen mennyiségű önbizalmat, és önbecsülést. :) Ez mondjuk jó volt, mert éreztem magamban egy erő félét, ami persze mindig is bennem volt, csak nem aktiválódott, mert "úgysem vagyok képes rá" alapon hagytam a fenébe. Szóval igazából ő ébresztett rá, hogy nem vagyok én szar ember, megvannak a képességeim. Egyszer mondta, hogy "bármit megkapsz amit akarsz, és ezt becsülöm benned" belátom igaza volt, mert mindig is addig kűzdöttem, még össze nem sikerült hozni. Szóval ilyen dolgokon gondolkodtam én szeptember második feléig, kb 19-ig. Szarul voltam, meg ahogy lenni kell ilyenkor. Írtam neki egy szép levelet amit be akartam dobni neki születésnapjára hozzájuk. Nagyon jó lett, teli rímekkel. :) Szóval előbb-utóbb összeszedtem magam, és a gépeket amit neki adtam, odaadtam más játék klánoknak. Ők használták, és korrektül csinálták. Egyik nap éppen beszélgettem a Roland-al akit ismerünk már egy előző részből, amikor írja, hogy feljött D, és szerinte rám vár. Mondtam jó, jöjjön, bassza meg. Azt írta a Roli, hogy D azzal fenyegetőzik, hogy rendőrségi ügyet csinál abból, hogy egy másik klán az ő klánja nevét használja, mert hogy az őt illeti (ehh... fasz). Persze mondtam neki, hogy ne foglalkozzanak vele, csak a pofája nagy, mindenki oltsa le a fenébe, had kapjon a fejére. Így is tettek. Erre elkezdett pattogni a Rolinak, hogy beszél-e velem, hívjon be közösbe, hívjon be, vagy baj lesz. Persze nem hívott be. Akkor elkezdett más módszerhez folyamodni. Csatlakozott a klánhoz mint tag, de az első versenyen már veszített is csalás nélkül ugye. :) Megint pattogott. Elkezdett a fórumba nekem szóló üzeneteket irkálni. Először nem reagáltam rá, de aztán egyre furább dolgokat írt, szóval muszáj volt. Beszélgettünk a fórumban. Mondta jöjjek el személyes találkozóra. Addig erősködött még beleegyeztem. Elmentem. Vegyes érzések voltak, de nem tudtam rá haragudni. Idióta volt megint, de örültem, hogy látom. Mondta én is hibáztam, ő is, kérjünk egymástól bocsánatot. Én szép kerek egész mondatot mondtam, szépen bocsánatot kértem tőle, ő pedig csak ennyit mondott: bocs. Szarul esett, és nem is gondolta úgy mélyen. Végig az volt, hogy vegyem el a játékklántól a cuccokat, mert azokat én adtam neki, annak akit szerettem, hogyan lehetek ilyen, az őt illeti. Vagy legalább adjam oda x-y-nak aki megérdemli. Addig erősködött még azt mondtam OK, elveszem azoktól. Elvittem egy helyre, kiraktam, elbúcsúztam tőle. Eljött a szülinapja, autóba ültem 4 órakor és elvittem a levelet. Előtte persze szóltam neki, és így reggel becsempészte a levelét. Délután leszúrt, hogy hogyan képzeltem, hogy ilyen levelet írok neki, mert sírt rajta. (pfff) Szóval beszélőviszonyban voltunk skype-on és msn-en is, de nem kapta vissza semmijét, és ki sem békültem vele. Minden nap úgy beszélt hozzám, mintha nem lenne harag. Én pedig örültem, hogy újra a közelemben van. Aztán egyik nap rá is kérdezett, hogy ő mikor kapja vissza a cuccait. Mondtam nem békültünk még ki. Na aztán akkor mindent bevetett, még sírt is. Megsajnáltam, szarul éreztem magam. Másnap jött, és: akkor kibékültünk? Mondtam nem. Miért nem, ő azt hitte! Hát mert nem. Elment a csetre és megpróbált féltékennyé tenni. Összeszedett pár srácot, és behívta közösbe. Mondtam a srácnak neki adom, vigye, legyen vele boldog. Aztán a srác még engem baszott le, hogy ez a srác szerelmes belém, miért vagyok vele ilyen. Hát miért... Azt persze ő nem tudja, hogy D kurva nagy hazudozó és szinész. Simán elhiteti bárkivel, hogy ő aranyos, rendes, kedves, aztán mikor kiderül az igazság, akkor fogod a fejedet. Szóval addig-addig baszogattak, még kötélnek álltam, de a cuccait akkor sem kaphatja vissza. Persze D egyből nyeregben érezte magát, és egyből szabadabban beszélt, stb. Kérdezgette, hogy a cuccait mikor kapja vissza? Pár hétig hízelgett és visszakapta, de meg is unta, és nem használta. Ment előre az év, sok beszélgetés volt, de már éreztem, hogy a terhére vagyok. Már semmi köze nem volt semminek a régi dolgokhoz. Már talán gyűlölt belül vagy passz, de nagyon nem szeretett. Voltak találkozóink, történtek dolgok, de nem volt már az igazi. Már megint csak én voltam szerelmes. Történt aztán, hogy a családja vett egy notebook-ot, amibe beletört T bicskája, nem tudta telepíteni. Felkeresett, és mondta menjek el, csináljam meg. Így kerültem bele a családjukba. Így ismert meg végül mindenki. D úgy csinált mintha nem is ismerne igazán, szóval úgy intézte, hogy mentesüljön minden alól, és gyanuba se keveredjen. Persze mikor nem látták akkor ölelgetett, stb. Jópárszor voltam náluk, mert D kitalálta, hogy akkor csináljam meg az ő gépét, szerezzek neki bele RAM-ot, ezt csináljam meg, azt csináljam meg. Kihasznált ahol lehetett. Én pedig mentem, mert szerettem. A magnánélet egyre romlott. Már csajt akart mellém. Mikor ezt szóvátettem: "ha szeretnél akkor lehetne melletted barátnőm" Pff... Most őszintén... Nagyon fájt. Mindenbe belekötött, hisztik, megint kezdtem besokallni. Az egyik csúcspont még az volt, hogy elment egy buliba miközben ott voltam náluk és csináltam a gépét. Képes volt engem otthagyni amikor hozzá mentem azért, mert valami csaj ott lesz... Ekkor már nagyon padlón voltam. Ekkor egyedül hagyott a bátyjával és az öccsével. Talán ők ekkor kedveltek meg igazán. :) Aztán kitalálta, hogy neki felvételije lesz, szóval 3 hónapig nem jön netre. Mondtam oké, akkor ennyi volt, végeztünk. És akkor még én voltam a köcsög, hogy ezt nem bírom megérteni. Jó akkor miattam feljön. (persze nem miattam jött fel, hanem amúgy is lógott volna neten) Kitalálta, hogy nem meleg és ő bi, szóval neki akkor is barátnője lesz mellettem, de engem szeret jobban. Ezek már csak szavak voltak, itt már el voltam keseredve. Az év végéig csak meló, meló, meló volt, és megaláztatás. Egyértelmű jel volt ez már nekem, hogy itt már részéről nincsenek érzelmek. Eljött karácsony. Megigértem neki, hogy mivel mindig is szerette nyomkodni a PDA telómat, ezért karácsonyra megkapja. Nagy anyagi veszteség volt, de szerelmes voltam, és azt gondoltam ezzel majd megoldódik minden. A 3 fiúnak vettem különböző ajándékokat, és odaadtam nekik. Nagy volt az öröm, örültek mindannyian, D is. Elvoltam velük szépen. :) Ami még nagyon fájt, miután megkapta a gépet ezt mondta: "ilyenkor érzem, hogy fontos vagyok" Egész évben odaadó voltam, szeretgettem, segítettem, figyeltem a kéréseit, és ilyenkor? Egy kurva PDA ajándékozása esetén érzi csak, hogy fontos? :( Ledöbbentem :( Azt mondta kérjek valamit karácsonyra. Mindent megvesz... Mondtam én csak egyet szeretnék kérni, ami többet ér minden anyagi ajándéknál. Szeretném érezni, hogy szeretsz, és normális vagy velem. Teljesítette is, csodás volt az utolsó 2 hét az év végéig. Először éreztem a kapcsolatban, hogy minden jó. Persze ezt csak megjátszotta, de mégis abban a hitben lehettem, hogy szeretnek. Ezt köszönöm is neki, mert szerintem sosem fogom már ezt az érzést átélni újra. Igazi ajándék volt tőle. :)

A következő részben elmesélem az év végét, és a befejező szakaszát a kapcsolatnak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.