Mint ígértem leírom az egész históriát életem egyik legnagyobb hibáját, amit elkövettem múlt év január 16.-án este 8 óra 32 perckor.

Az iromány folytatásos lesz, mert kissé bonyolult, így nem fér bele egy blogposztba.

Ugorjunk vissza az időben, 2008 január 16.-a van, este 8 GMT+1 időzóna, téli időszámítás. Őszi vizsgaidőszak van, matekra készülök a koleszben, mert 1 hét múlva UV, és át kellene menni mostmár. Ülök a gép előtt, és integrálást gyakorlok papíron. Rámír valaki ismerős, és tényt közöl: "figyelj van itt egy srác, a megyédben lakik, és nem bírja elfogadni magát, öngyilok akar lenni, tudnál valamit kezdeni vele?" - Sajnos akkor is ilyen hülye voltam már, hogy persze szeretnék segíteni rajta hogyne, szívesen. Megadta az msn címét, felvettem. A srác elfogadott 8 óra 32 perckor, köszöntem neki, és a tárgyra tértem (később megtudtam, hogy itt le akart törölni, de valami oknál fogva mégsem tette meg //bárcsak megtette volna//). Akkor tudtam meg a korát, és meg is lepődtem, mert eléggé fiatal volt. Próbáltam vele beszélgetni különböző dolgokról, de éreztem, hogy a jellemével valami nem oké, mert nem volt túl komoly, inkább csapongó, keveredett, zavart. Gondoltam oké ezt betudjuk a háttérinfóval megkapott dolgoknak. Semmit nem akartam tőle, csak segíteni rajta, szerettem volna ha meg tudom nyugtatni. Elment aludni, én pedig folytattam a matekot. Másnap szintén beszélgettem vele pár dologról. Elmondtam mivel foglalkozom, és egyből kérdezte, hogy hogyan tudna html oldalt szerkeszteni. Mondtam legkönnyebben dreamweaver-el. Mondta, hogy adjam neki oda, bármit megszerez. Mondtam nem kell semmi, szívesen adok neki. Megbeszéltük, hogy valahol odaadom neki majd a CD-t. Eljött a pillanat, január végét írunk. Hamarabb ott voltam a megbeszélt helyen, és döglöttem a kocsiban. Megláttam a srácot ahogy az óriási hajával sapka nélkül lehajtott fejjel sétál, vékonyka, törékeny volt, megsajnáltam a picit, hogy így járt ő is. Odamentem hozzá, felnézett rám tátott szájjal. szia te vagy a D? - mondtam neki. "igen" Oké akkor hoztam neked valamit, és a kezébe nyomtam a CD-t. Megköszönte, és rámmosolygott. Valahogy jó érzés fogott el, hogy ennek a szomorú srácnak örömet okozhattam. Mennem kellett, mert nem voltam otthon már régóta így elköszöntem és otthagytam őt. Este jött msn-re, és ott is megköszönte, viszont fura dolgai voltak. Folyamatosan sajnáltatni akarta magát. Élvezte, hogy sajnálod őt. Lehetséges, hogy valamiféle szeretetet akart ezzel elérni vagy nem is tudom. Persze én megsajnáltam és nyugtatgattam. Valahogy elindított bennem valamit már ekkor. Egyszerűen vigyázni akartam rá és nem tudom mik játszódtak le bennem, de törődni akartam vele, és a sorsával. Így ment ez egészen február végéig, amikor egyszerűen kitalálta, hogy akkor hagyjam békén ő nem is meleg, ő heteró. Próbáltam ésszerűen elmesélni neki a helyzetet, de cserébe támadt és hisztizett. Ez volt az a pillanat amikor törölni kellett volna, de elkövettem azt a hibát, hogy nem tettem meg. Ekkor már úgymond nagyon a lelkemre vettem a ügyét, és nem akartam, hogy baja essen stb. Aztán lementem offline-ba. Körülbelül pár óra múlva jött levélben: "már kellesz, sajnálom :'(" Én pedig természetesen a hülye fejemmel örültem neki és tovább istápolgattam a srácot. Eljött március, és a második fizikai találkozóm vele. Már várt rám, és mosolygott mikor meglátott. Ekkor vittem neki egy kis ajándékot, hogy biztos örülni fog neki. Minden vágyam volt, hogy örömet okozzak neki. (akkor még nem vágtam, hogy milyen ember is valójában) Természetesen nagyon örült annak amit vittem neki, és láttam rajta, hogy oda van értem. Beszélgettünk, -  és mint később megtudtam körülbelül mindenben hazudott. Egyszerűen végig hazugságokkal traktált. Valótlan dolgokat állított, égig magasztalta magát. - és jól éreztük magunkat. Sajnos azt azért hozzá kell tennem, hogy mindig is egy ilyen srácra vágytam külsőre. Sötét haja volt, sötétbarna szemei, szemüveges volt, vékonyka, jó matekos, és barnább bőre volt. Egyszerűen ha ránéztem valahogy jó volt a lelkemnek, és kezdtem iránta valamit érezni amit akkor még nem tudtam mi az. De annyira sokáig vártam valakire, hogy eléggé megszerettem őt. - persze nem lett volna szabad mint ma már látom - Nem felejtettem el, hogy miért is vettem őt fel msn-re, így élőben is próbáltam őt nyugtatni stb, de egyszerűen azt mondta: igen, ez van ezt kell szeretni. Azt gondoltam, hogy végül elfogadta magát, megnyugodtam. - persze nem így volt -. Hírtelen azt mondta, hogy pillanat és odébb ment. Én nézelődtem, és örültem, hogy ilyen aranyos, aztán hátranéztem és ő akkor benne volt már a patakban. Egyszerűen beesett szegényke. Odamentem, kihúztam, megszárogattam, megtörölgettem, majd bekísértem egy helyre ahol megszáradhatott. "olyan vagy nekem mint a bátyám" - mondta. Ez nagyon jól esett, és igen valami ilyet is éreztem kb iránta. Este aztán feljött msn-re, és azt mondta nagyon kedvel. Mondtam neki, hogy remélem nem fázott meg, ő azt mondta elég rosszul érzi magát szóval lehet megfázott. Sajnáltam, de örültem is neki. Egyszerűen ezek az idők voltak a legjobbak vele, ami a következő részben jön az már sajnos nem ilyen derűs.

Folyt köv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.