A blog megváltozott, és átköltözött ide!

Ma el kellett menni bekonfigurálni egy wireless hálózatot. A háló szektor antennákkal lett kiépítve, de valami nem kóser, mert csak b-sek. Sajnos csak blackboxként tudom kezelni őket, mert nincsen hozzáférésem, szóval legjobb tudásom szerint állítottam be. Nem tökéletes, de legalább működik. Eléggé fura ahogy a dolog mennek. Static IP, proxy... Na mindegy, nem én csináltam. :) Délután volt egy kis dolog amit el kellett intézni, ezért 370km-t kellett autózni. Hazafelé megálltam a Balatonnál is. Nagyon jó idő volt. Csak megnéztem, nem fürödtem benne, de jó volt kicsit ülni a partján és nézni. Ez a nap nagyon jó volt. :)

Tegnap kitakarítottam a szokásos módon az autót. Késő délután elmentem a velencei tóra, és szórakoztam kicsit az új objektívvel amit Angliából hoztam. Hát igen 2x-ezővel már ez egy 300mm-es objektív lett, de sajnos a 2x-ezőn erősen látható a kromatikus aberráció. :S Na mindegy, akkor is 300mm-el már lehet szépen makrózni. Utánaállítottam manuálisan a képstabilizátort, és csináltam pár jó képet. Semmi értelme nem volt az egésznek, csak szórakozásból lődöztem. Ez egy manuális objektív, szóval mindent kézzel kellett belőni, de nem baj, legalább gyakoroltam. Végülis ez egy jó nap volt. :)

UPDATE(2:33AM): Igen, végül sikerült ráhekkelni az új NaviGuide térképet a Garmin nüvi 350-esre. :D Igazából a történet úgy kezdődik, hogy kezembe nyomták a készüléket, hogy "rossz, nem fog műholdjelet". Hát jólvan, meg is találtam a hibát kb 3 perc alatt. :D Annyi volt a gond, hogy a gép valamiért updatelni akarta a sirf star III-as vevő firmware-ét, és ezzel blokkolta azt. Egy kis web updater megoldotta(ráflashelt egy újabb firmware.t), de akkor már nem is én lennék, ha nem akartam volna egyből a térképet is frissíteni. ;) Először is valami ősrégi európa van hozzá, meg a magyar NaviGuide valami ősi verziója. Ez két külön fájlt. A magyar térképet ő gmapsupp.img-nek kezeli(lásd alul a táblázatot), az európát a gmapprom.img-nek. Leszedtem az új magyar térképet (5.2) a hivatalos honlapról, aktiváltam egy szériaszámmal, majd feltöltöttem a PNA belső storage területére. Jó eddig szép és jó, liszenc hiba, nincsen aktiválva. Több sem kellett, elővettem JetMouse hírhedt garmin unlock kód generátorát(maga a Garmin kérte meg a srácot, hogy távolítsa el mindenhonnan, mert felnyomta a teljes Garmin cég térképkódolási eljárását, és mindent lehet aktiválni simán. :) ), majd megkerestem a gép device id-jét. Legeneráltam a kódot, megcsináltam a pna garmin könyvtárában a gmapsupp.unl fájlt (kézi felülbírálása a liszenckódnak), és láss csodát, a térkép hibátlanul aktiválódott, és élesedett. :) Kitaláltam, hogy lecserélem a másik térképet is, amit a gmapsupp2.unl fájl-al aktiváltam, mint másodlagos liszenc. :) Úgy adom vissza a gazdájának, hogy nem csak a hibát hárítottam el, hanem naprakész térképeket is kap. :)

Álljon itt emlékeztetőül:

A lehetséges IMG verziók:

• gmapbmap.img - alaptérkép
• gmapprom.img - előre töltött térkép
• gmapprom1.img - előre töltött második térkép (USA, csak az a gép kezeli, amire rá lett töltve)
• gmapoem.img - OEM gyártók adatai (pl. BMW, Honda, ..., csak az a gép kezeli, amire rá lett töltve)
• gmaptz.img - időzóna térképadatok az automatikusan beálló modellekhez
• gmapsupp.img - külön feltöltött térkép
• gmapsup2.img - külön feltöltött térkép (kevés gép kezeli)

Ilyen üzenetet kaptam a bemutatkozó e-mailemre az egyik felhasználótól:

"Komoly és normális. Azt már nem! Én irtózom, a komoly és normális pasiktól. A végén még én lennék a hülye liba. Nem kössz!"

Hát nem csak lenne, most is az. :) Szerintem gáz. Tipikus idióta ember újabb példája.

Eljött az utolsó rész leírása is. Sokáig halasztottam, de ideje leírni, aztán kitörölni az emlékeimből végre. Szóval 2009 január 1-et írtunk. Náluk voltam, és ő extra bunkó volt velem és a testvéreivel is, meg mindenkivel. Próbáltam felvenni vele a kapcsolatot, de semmi. Kezdett már nagyon betellni a poharam vele, és jeleztem is neki, hogy mégegy közös év nem lesz, ha így mennek tovább a dolgok. Erre én persze köcsög voltam. Nagyon felhúzott, de aztán mondtam neki, hogy este miután hazaértem tőlük jöjjön skype-ra és akkor beszéljünk. Aztán várhattam, nem jött. Pedig telón felhívtak, mert valami szívás volt valami géppel amit tőlem kérdeztek meg, de még direkt szóltam is neki, hogy jöjjön fel legyen szíves. Nem jött. Ment a január, erre egyszer csak megcsörget. Visszahívtam. Nem megy a bluetooth fájl fogadása a PDA-n, oldjam meg. Mondtam neki ezt nem lehet csak úgy megoldani, majd rakok rá neki más ROM-ot. Megértette, aztán elköszönt aztán letette. Se délután fel nem jött, semmi. Akkoriban is volt blogom, azt napi szinten nézte hol a PDA-ról, hol a desktop gépről, de nem volt fent sem msn-en, sem skype-on. Aztán megcsörgetett megint, megint visszahívtam. Azt hazudta nekem, hogy egyik barátjánál van. Ez nem volt igaz, mert előtte nézte meg a saját IP címükről a saját PDA-járól a blogomat. :) Hiába, hazudni tudni kell, és ő ellenem nem ért semmit, mert én mindent tudtam róla annak ellenére, hogy ő került. :) Ekkor már tudtam, hogy szanciók lesznek. Az volt a baj, hogy Vodás hálózatba kellett hívni, és az én előfizetéses csomagom nem erre volt beállítva. Ő pedig úgy kezelte a telefonálást mint a skype-ot. Képes volt 20 percig játszani nekem szintin meg dumálni hülyeségekről annak ellenére, hogy mondtam inkább beszélgessünk skype-on, de nem. Nem tudta hol a határ, és 6000Ft lett csak ez a 2 hívásom... Dehát tűrni kellett, mert szerettem. Otthon volt, ott volt a net, feljöhetett volna skype-ra, de nem, inkább fizettetett velem. Ehh... Inkább hazudott... Telltek a napok, aztán ráírtam skype-on bátyjára, akiről kiderült, hogy exem ül ott. Ott ült a gépnél, de nem írt volna nekem. Nekem támadott, hogy mr pont meg stb. Lecsesztem, hogy bassza már meg. Aztán hívott telón, kinyomtam, megint hívott, visszahívtam. Üvöltöztem vele, hogy 2 hete baszik rám, ezt hogyan képzeli. Neki állt feljebb, hogy mikor hazajön a suliból, neki pihennie kell, meg nem ér rá, mert olyan elfoglalt. - persze bátyja elmesélte, hogy igazából TV-t néz, és baszogatja a családot, ennyi a tevékenysége - Hát mondtam bassza meg magát, hagyjon békén. Mondta majd keres, mondtam ne keressen. Mondta, hogy majd ő tudja mit kell tenni aztán kibékülünk. Mondtam kötve hiszem. Kicsit durván felhúzott már ez a leszarós stílus. Nem tudom hogyan képzelte, hogy csak úgy bűntetlenül leszarhat. Ment előre az idő, aztán mégegy telefon volt, akkor meg lecseszett, hogy miattam lement 50Ft neki a kártyájáról!!! Még arogánsan baszogatott, hogy neki költenie kellett rám és akkor hű meg ha. Igazából a 6000Ft-os telefonszámla az nem számított neki, de mikor az ő balfaszsága miatt felveszi a hangposta és egy picike egység lemegy arról a szaros feltöltőkártyáról, akkor neki áll feljebb. Úristen... Mai napig felhúz ha rágondolok. Szóval vettem egy 70-es telót miatta, amit egyszer sem használtam arra amiért vettem. Az ügy úgy folytatódott, hogy még arra is volt ideje, hogy átszabja a myvip profilját, de msn-re nem jött fel. Felhúztam magam, felmentem msn-jére, és tiltva voltam. Na itt elpattant a cérna, és elhatároztam, hogy kidobom, mert most aztán elég volt belőle. Előtte még tettem egy próbát. Lássuk: beírtam a blogomba, hogy találkozóm lesz egy másik fiúval, és talán össze is jön valami. Elolvasta, mert egyből folyamatosan hívogatott, kinyomtam. Aztán végül felvettem. Hívott fel skype-ra. Aztán beszéltünk. Kiderült, hogy angolra ment. Anno hülyének voltam titulálva, mert szerettem az angolt. Én hülye vagyok, utálja az angolt. Aztán a sors úgy hozta, hogy angol szakra ment. Én kiröhögtem, hogy persze lehetett engem hülyének nézni, de most persze ő a fasza meg a menő. Erre nem szólt semmit. Megbeszéltük, hogy találkozó. Eljött a találkozó napja: jött, de furának tűnt. Mondtam neki szeretnék elmondani neki valamit. Mindent elmondtam neki, és még ő húzta fel magát. Ökölbe szorította a kezét, hogy hogyan képzelem azt, hogy kémkedek utána. Mondtam: mert ő hogyan képzeli, hogy letiltogat? Nem is voltam letiltva - mondta. Mondom de igen, hiszen láttam. Jó akkor ennyi. - mondta Jó akkor ennyi, mondtam. Hello, és elsétáltam a kocsihoz, ő meg egy másik irányba. Aztán odaértem az autóhoz, visszanéztem, ott állt és nézett. Visszamentem hozzá (hiba volt), és mondtam miért tette? Mondott valamit, és elkezdett idiótán viselkedni, bunkózni. Mondta vigyem haza. Mondtam nem viszem haza. Akkor vigyem el az állomásra. Elvittem az állomásra. Útközben megkérdeztem tényleg akarod folytatni a kapcsolatot? igen! ez volt a válasz. Este jött msn-re, és 2 normális mondat után(érezhetően tűrtőztette magát) nekem támadt. Lecseszett, hogy hogyan volt pofám kémkedni utána. Mondtam így, neki meg hogyan volt pofája ezekhez. Mondtam dobjon. Mondta nem, mert nem tudja melyik a jobb. Ha dob, és nem szólok hozzá, vagy ha nem dob és akkor kémkedek utána. Mondtam dobjon. Semmiképpen sem fog dobni. Mondtam akkor dobom őt én. Mondtam beszéljük meg, de ő azt mondta majd holnap, és lement offline-ba. Utolsó csepp volt. Hívtam telón, hogy el ne merjen most menni, de lenyomta, majd kikapcsolta. Vége volt. Írtam neki 2 db sms-t. Szakítottam vele újra, most sms-ben. Eldöntöttem, véghezvittem. Néztem a kiírásait aztán 1 hónapig rejtve msn-en. Volt ott mindenféle... Aztán a sors úgy hozta, hogy feléjük mentem. Jött, örült nekem, mintha nem is lettünk volna soha rosszban, behívtam a szobájába, és ott beszélgettünk. Elérzékenyültem, és könnyes szemekkel megsimogattam az arcát, és adtam a fejére egy puszit. Ez volt az utolsó ami adtam neki erre az életre. :( Megkérdeztem mit akar tőlem? - nem tudom - Ez volt a válasz. Azt mondta vár skype-on, én pedig hazaértem, és felmentem. Beszélgettünk, jó volt, aztán aludni ment. Másnap már máshogy viszonyult hozzám. Aztán keddi nap volt, és mondta, hogy ideges. Mondtam neki, hogy akkor jobb ha nem is beszélünk akkor. - te tudod... - Én tudtam. Mondtam neki, hogy holnap (kedden) ! 2009 március 3 16:05 ! beszéljünk, mert szeretnék mindent úgy csinálni mint régen, és szeretném ha újra jó lenne a kapcsoltunk, mint régen. Azt mondta jó. Másnap megvártam, és 16:05-kor elkezdtem írni neki, hogy akkor felhívnám. Ne hívjam fel, mert ő rosszul érzi magát. Mondtam de szeretném felhívni. Akkor skype-on, ne ott sem. Akkor leírom. Jó, írjam le. Leírtam mindent szépen, hogy miért nem bízom már benne, hogy mi miért történt. Szépen mindent megfogalmaztam. Ő pedig ilyen negyed óra kihagyásokkal írt, de érezhetően el sem olvasta. Megkérdeztem bátyját, hogy mit csinál öccse. Kiderült, hogy játszik, Counter Strike-al. Pfff... Telefonálni nem tud mert rosszul van, olvasni nem tud mert rosszul van, de cs-zni lehet... A közepén jártam a mondandómnak mikor azt mondta megy. Mondom jó, hogy figyelsz.. "nem lehet elmenni? :@:@:@" Na leszúrtam megint, hogy miért nem figyel, és akkor nekem támadt. Engem meg kéne ölni mert buzi vagyok, én őt hogyan mertem megpuszilni stb. Elég volt, töröltem. Idióta volt már a srác teljesen. Ezek már csak foszlányok, de összejött valami cs-s csajjal akivel sosem találkoztak, és szakítottak 2 hét után. Legutóbb mikor beszéltem vele akkor öccsét köszöntöttem meg. Exem ölelgetett, megjátszotta magát, hogy ő normális, stb. Mondta béküljünk ki, de már nem leszünk úgy mint régen. Mondtam nem érdekel, nem(tanultam az előzőből). Búcsúzáskor elbúcsúztam tőle azzal, hogy változzon meg, és hazajöttem. Gondolom nem erre számított, vagy passz, de nem is érdekel. Többet nem szeretnék találkozni vele élőben, mert csak felesleges rossz érzéseket kelt bennem.

Szóval így jártam exemmel... Senkinek nem kívánom amit én ez alatt az egy év alatt átéltem... Senkinek :(

Végülis igaz a dolog. Mikor felcsillan egy kis reménysugár, azt megöli valami. Az óriási távolság miatt esély sincsen semmire, hogy kibontakozzon. Pedig ő jófej meg jópofa, és jó lenne azért vele találkozni legalább 1x. :( Na mindegy kiszámíthatatlan az élet, meg már megszoktam, hogy mindig valami keresztülhúzza a számításaimat. Lehet nem is felelnék meg neki. Mindegy ma legalább kerestem egy kis pénzt is melóval.

Megejtem a mai második bejegyzést is, mert meglepő módon történt pozitív is a mai nap folyamán. Most nyugalom van, meg amúgy is fáradt meg álmos vagyok.  Odaadtam druszámnak a képeket a postáról, örült neki. :) - Ma végre találkoztam egy értelmes sráccal is, aki még elérhető távolságban is van. Ennyi sikertelenség után kimondottan szimpatikus nekem. :) Nem gondoltam, hogy akad még jófej is a sok idióta között. Jót beszélgettünk de vihar volt, aztán elment. Remélem holnap majd jön fel, aztán folytatjuk. Vele úgy megértem magam meg tudunk írkálni is rendesen. - Este végül betalált a lila hajú is, akit szerintem hagyok a fenébe. Túlságosan idióta hozzám. Nagyon nyomul rám, de már szinte fáj, nekem nem jön be annyira, ha meg akarnak szerezni maguknak az emberek. A jelleme sem illik, szóval vele nem lehet komoly beszélgetéseket megejteni. Nem is várhattam mást, hiszen kívülről is árulkodott pár jel. Ma délután feljött Gabika is aki jelenleg valahol Törökországban nyaral. Végülis jó az, örülök neki, legalább pihen. Meglepett, hogy normálisan lehetett vele beszélni, hiszen legutóbb már kis jelét sem láttam annak, hogy közöttünk még lesz egyáltalán értelmes kommunikáció. Talált magának valakit, akivel lehet össze is jönnek. Ennek örülök, mert végülis legalább összejön neki valaki végül. Folytatni kéne az így jártam exemmel utolsó részét is, de nem érzek hozzá kellő inspirációt. Talán holnap befejezem a történetet, bár sok kedvem nincsen hozzá. Már nem is mozgat, de muszáj teljesnek lennie a történetnek. Na jó végetvetek a napnak, és kialszom végre az utazást.

Szóval hazatértem(erről majd később), és újult erővel nekiláttam kicsit párkeresni.

Az eredmények siralmasak:

Első delikvens: mosolysrác(OMG) - írtam neki, azt írta vissza oké beszélgessünk, abból baj nem lehet. Felvettem msn-re: de tényleg csak beszélgessünk jó? - miért mit csinálnék? megerőszakolnám msn-en át vagy mi? - Mondtam neki jó. Erre: ilyen msn címmel kamu szagot érez, kamuzok csá. és törölt... LOOOL hát ez hülye... Annyit írtam neki, hogy szia, és már kamusnak mond. Az ilyen is csak idióta lehet.

Második delikvens: Bence - még nem is köszönt vissza, már webkamerámat akarta nézni. Hát jó, nézzen, írta pill. pill=nem jössz be úgy tűnik, mert ennyi volt, nem is írt, és mennie kellett. Lehetne ezt szebben is lekezelni, nem ilyen bunkón, hát mindegy...

Még 2 sráccal próbálok ismerkedni(az egyiknek lila a haja, ami nekem fura, de meglátjuk, hátha visszaszínezné), de nem tartom őket sem esélyesnek. :(

Szóval folytatódik a harc a párkeresésben. :)

Ez is eljott, vege lesz a nyaralasnak Angliaban, holnap indulok haza. Kar, mert jo volt, es megint rossz erzessel terek haza. Irni kene majd valami osszefoglalot arrol, hogy milyen volt, szerintem fogok is. Ma lefenykepezem a Postat a druszamnak, mert megigertem neki, aztan veszek par dolgot meg a boltban. :) Kellemes volt ez a 2 het, jo volt kicsit kikapcsolodni. Persze volt minden, a gepszerelestol az autoszerelesig, dehat igy jo az elet, nem csak dogleni egy agyon. :) Sajnos neha erot vett rajtam 1-2 hosszabb autos utazas alkalmaval azert, a tarstalansag nyomaszto erzese. Aztan elmult, de rossz. Rossz erzes volt latni ezt a sok boldog part akik setalgatnak errefele (igen fiu parok is vannak), az ember ilyenkor ragondol, hogy hat igen... na jo nem erdemes ilyenen fennakadni, majd lesz valahogy felem is, de azert titkon neha megzuhanok, mert valahogy rossz na. Viszont az emberek hozzaallasa az egynemu parokhoz is mas mint otthon. Nem okoz fennakadast, nem okoz megszolast, semmi. Szepen el lehet lenni nekik anelkul, hogy mindenki le akarna oket gyilkolni. - Kicsiny hazam van meg hova fejlodnod, es ahogy innen nezem masban is fenyevekre vagy sajnos :(- Na jo nem is szaporitom most a sorokat, ez csak ilyen gyors poszt lett.

1 óra múlva indul a gép. Ha lesz időm, és lehetőségem, akkor írni fogok pár posztot a történésekről. :) Remélem legalább UK-ben minden oké. :)

A következő tanulságos beszélgetést folytattam egy emberrel:

en says:
*hello :)
Bosko:D:D:D:D says:
*helló
*hány éves vagy?
en says:
*25. te?
Bosko:D:D:D:D says:
*16 //HAZUDIK, MERT 94-es
*xd
*Te komcsi buzi vagy?
en says:
*igen
*nem poénból írtam be :)
Bosko:D:D:D:D says:
*De amúgy mitől lettél te az?Mert gondolom van oka
en says:
*egyszerűen így születtem. mikor komolyabban elkezdett érdekelni a szex 13 évesen, akkor egyszerűen lányok helyett a fiúkra állt fel
*ennyi a történet
*ez az oka :)
Bosko:D:D:D:D says:
*Én gondolkoztam rajta szerinted meg éri?
en says:
*figyelj én elmondom hogyan látom jó?
Bosko:D:D:D:D says:
*oks
en says:
*nos szóval
*13 évesen kűzdöttem ellene
*nem lehetek az, én nem, én nem
*aztán rájöttem nincsen értelme kűzdenem ellene
*egyszerűen belülről jön, és ha a fene fenét eszik akkor sem változik semmi
*aztán szépen lassan elfogadtam magamban
Bosko:D:D:D:D says:
*Meséld már el részletesen hogy sexels mert ezekre én kiváncsi vagyok
en says:
*most sehogy
*mivel nincsen kivel
Bosko:D:D:D:D says:
*De hogy csináltad
en says:
*hát attól függ. általában szeretkezel a másik sráccal, puszilgatod stb
*aztán vered neki, ő veri neked
*aztán jön az orál, tehát leszopjátok egymást
*aztán ha ennyi akkor élvezésig csináljátok
*ha meg van anál is, akkor pedig az aktív megdugja a passzívot
*még ez is lehet :)
*kb ennyi nagyjából
Bosko:D:D:D:D says:
*xdxdxdxdxd
*Nem haragszol ha nem szeretnék az lenni?
en says:
*nekem aztán mindegy
Bosko:D:D:D:D says:
*oks most mek piheni szia puszi
en says:
*hello

Ebből mi a tanulság? Idióta fasz emberek vannak akik nem merik felvállalni, hogy buzik. Ennyire egyszerű az ügy. Köcsögök!

Tegnap megint betalált exem, most éppen anyja skype-ján át. Kérdezett valamit notebook-okról. Először away-re tettem magam, majd később visszaírtam neki, hogy ezek után ne várja el, hogy segítek neki, oldja meg a maga problémáit maga, mert ő úgyis is olyan "okos és szép" mint ahogy mindig is hangoztatta. Persze töröltem anyját a picsába a skype-omról. Ne keresgessen egyik sem. Nem nagyon van humorom már a sráchoz, irritál a jelenléte. Később persze bátyjának elmondtam melyiket vegyék melyik a jobb. :) Valami pozitív is legyen: Megjött a kínai iphone klón is, majd meglesem. Elvileg majdnem ugyan olyan, még az FCC ID is rajta van. :)

Eltűnök az országból egy picit, kicsit szünetel a blog, kiszellőztetem a fejemet. :)

Ott hagytam abba az előző részben, hogy részemről kidobtam. Ez egy olyan kikényszerített szakítás volt a részéről, mert "ő sosem szakít senkivel elvből, csak vele szakítanak" mondjuk nem csodálom, hiszen nincsen olyan ember aki el bírja hosszútávon viselni a jellemét. Szóval miután kidobtam iszonyúan fájt. Nappalok-éjszakák, idegesség, üvöltözés, hogy jössz te még vissza, stb. Az a helyzet, hogy fájt, mert annyi év után abban a hitben éltem, hogy valakinek kellek, és valaki szeret. Valaki elfogad úgy ahogy vagyok, és ez önbizalmat adott nekem, hihetetlen mennyiségű önbizalmat, és önbecsülést. :) Ez mondjuk jó volt, mert éreztem magamban egy erő félét, ami persze mindig is bennem volt, csak nem aktiválódott, mert "úgysem vagyok képes rá" alapon hagytam a fenébe. Szóval igazából ő ébresztett rá, hogy nem vagyok én szar ember, megvannak a képességeim. Egyszer mondta, hogy "bármit megkapsz amit akarsz, és ezt becsülöm benned" belátom igaza volt, mert mindig is addig kűzdöttem, még össze nem sikerült hozni. Szóval ilyen dolgokon gondolkodtam én szeptember második feléig, kb 19-ig. Szarul voltam, meg ahogy lenni kell ilyenkor. Írtam neki egy szép levelet amit be akartam dobni neki születésnapjára hozzájuk. Nagyon jó lett, teli rímekkel. :) Szóval előbb-utóbb összeszedtem magam, és a gépeket amit neki adtam, odaadtam más játék klánoknak. Ők használták, és korrektül csinálták. Egyik nap éppen beszélgettem a Roland-al akit ismerünk már egy előző részből, amikor írja, hogy feljött D, és szerinte rám vár. Mondtam jó, jöjjön, bassza meg. Azt írta a Roli, hogy D azzal fenyegetőzik, hogy rendőrségi ügyet csinál abból, hogy egy másik klán az ő klánja nevét használja, mert hogy az őt illeti (ehh... fasz). Persze mondtam neki, hogy ne foglalkozzanak vele, csak a pofája nagy, mindenki oltsa le a fenébe, had kapjon a fejére. Így is tettek. Erre elkezdett pattogni a Rolinak, hogy beszél-e velem, hívjon be közösbe, hívjon be, vagy baj lesz. Persze nem hívott be. Akkor elkezdett más módszerhez folyamodni. Csatlakozott a klánhoz mint tag, de az első versenyen már veszített is csalás nélkül ugye. :) Megint pattogott. Elkezdett a fórumba nekem szóló üzeneteket irkálni. Először nem reagáltam rá, de aztán egyre furább dolgokat írt, szóval muszáj volt. Beszélgettünk a fórumban. Mondta jöjjek el személyes találkozóra. Addig erősködött még beleegyeztem. Elmentem. Vegyes érzések voltak, de nem tudtam rá haragudni. Idióta volt megint, de örültem, hogy látom. Mondta én is hibáztam, ő is, kérjünk egymástól bocsánatot. Én szép kerek egész mondatot mondtam, szépen bocsánatot kértem tőle, ő pedig csak ennyit mondott: bocs. Szarul esett, és nem is gondolta úgy mélyen. Végig az volt, hogy vegyem el a játékklántól a cuccokat, mert azokat én adtam neki, annak akit szerettem, hogyan lehetek ilyen, az őt illeti. Vagy legalább adjam oda x-y-nak aki megérdemli. Addig erősködött még azt mondtam OK, elveszem azoktól. Elvittem egy helyre, kiraktam, elbúcsúztam tőle. Eljött a szülinapja, autóba ültem 4 órakor és elvittem a levelet. Előtte persze szóltam neki, és így reggel becsempészte a levelét. Délután leszúrt, hogy hogyan képzeltem, hogy ilyen levelet írok neki, mert sírt rajta. (pfff) Szóval beszélőviszonyban voltunk skype-on és msn-en is, de nem kapta vissza semmijét, és ki sem békültem vele. Minden nap úgy beszélt hozzám, mintha nem lenne harag. Én pedig örültem, hogy újra a közelemben van. Aztán egyik nap rá is kérdezett, hogy ő mikor kapja vissza a cuccait. Mondtam nem békültünk még ki. Na aztán akkor mindent bevetett, még sírt is. Megsajnáltam, szarul éreztem magam. Másnap jött, és: akkor kibékültünk? Mondtam nem. Miért nem, ő azt hitte! Hát mert nem. Elment a csetre és megpróbált féltékennyé tenni. Összeszedett pár srácot, és behívta közösbe. Mondtam a srácnak neki adom, vigye, legyen vele boldog. Aztán a srác még engem baszott le, hogy ez a srác szerelmes belém, miért vagyok vele ilyen. Hát miért... Azt persze ő nem tudja, hogy D kurva nagy hazudozó és szinész. Simán elhiteti bárkivel, hogy ő aranyos, rendes, kedves, aztán mikor kiderül az igazság, akkor fogod a fejedet. Szóval addig-addig baszogattak, még kötélnek álltam, de a cuccait akkor sem kaphatja vissza. Persze D egyből nyeregben érezte magát, és egyből szabadabban beszélt, stb. Kérdezgette, hogy a cuccait mikor kapja vissza? Pár hétig hízelgett és visszakapta, de meg is unta, és nem használta. Ment előre az év, sok beszélgetés volt, de már éreztem, hogy a terhére vagyok. Már semmi köze nem volt semminek a régi dolgokhoz. Már talán gyűlölt belül vagy passz, de nagyon nem szeretett. Voltak találkozóink, történtek dolgok, de nem volt már az igazi. Már megint csak én voltam szerelmes. Történt aztán, hogy a családja vett egy notebook-ot, amibe beletört T bicskája, nem tudta telepíteni. Felkeresett, és mondta menjek el, csináljam meg. Így kerültem bele a családjukba. Így ismert meg végül mindenki. D úgy csinált mintha nem is ismerne igazán, szóval úgy intézte, hogy mentesüljön minden alól, és gyanuba se keveredjen. Persze mikor nem látták akkor ölelgetett, stb. Jópárszor voltam náluk, mert D kitalálta, hogy akkor csináljam meg az ő gépét, szerezzek neki bele RAM-ot, ezt csináljam meg, azt csináljam meg. Kihasznált ahol lehetett. Én pedig mentem, mert szerettem. A magnánélet egyre romlott. Már csajt akart mellém. Mikor ezt szóvátettem: "ha szeretnél akkor lehetne melletted barátnőm" Pff... Most őszintén... Nagyon fájt. Mindenbe belekötött, hisztik, megint kezdtem besokallni. Az egyik csúcspont még az volt, hogy elment egy buliba miközben ott voltam náluk és csináltam a gépét. Képes volt engem otthagyni amikor hozzá mentem azért, mert valami csaj ott lesz... Ekkor már nagyon padlón voltam. Ekkor egyedül hagyott a bátyjával és az öccsével. Talán ők ekkor kedveltek meg igazán. :) Aztán kitalálta, hogy neki felvételije lesz, szóval 3 hónapig nem jön netre. Mondtam oké, akkor ennyi volt, végeztünk. És akkor még én voltam a köcsög, hogy ezt nem bírom megérteni. Jó akkor miattam feljön. (persze nem miattam jött fel, hanem amúgy is lógott volna neten) Kitalálta, hogy nem meleg és ő bi, szóval neki akkor is barátnője lesz mellettem, de engem szeret jobban. Ezek már csak szavak voltak, itt már el voltam keseredve. Az év végéig csak meló, meló, meló volt, és megaláztatás. Egyértelmű jel volt ez már nekem, hogy itt már részéről nincsenek érzelmek. Eljött karácsony. Megigértem neki, hogy mivel mindig is szerette nyomkodni a PDA telómat, ezért karácsonyra megkapja. Nagy anyagi veszteség volt, de szerelmes voltam, és azt gondoltam ezzel majd megoldódik minden. A 3 fiúnak vettem különböző ajándékokat, és odaadtam nekik. Nagy volt az öröm, örültek mindannyian, D is. Elvoltam velük szépen. :) Ami még nagyon fájt, miután megkapta a gépet ezt mondta: "ilyenkor érzem, hogy fontos vagyok" Egész évben odaadó voltam, szeretgettem, segítettem, figyeltem a kéréseit, és ilyenkor? Egy kurva PDA ajándékozása esetén érzi csak, hogy fontos? :( Ledöbbentem :( Azt mondta kérjek valamit karácsonyra. Mindent megvesz... Mondtam én csak egyet szeretnék kérni, ami többet ér minden anyagi ajándéknál. Szeretném érezni, hogy szeretsz, és normális vagy velem. Teljesítette is, csodás volt az utolsó 2 hét az év végéig. Először éreztem a kapcsolatban, hogy minden jó. Persze ezt csak megjátszotta, de mégis abban a hitben lehettem, hogy szeretnek. Ezt köszönöm is neki, mert szerintem sosem fogom már ezt az érzést átélni újra. Igazi ajándék volt tőle. :)

A következő részben elmesélem az év végét, és a befejező szakaszát a kapcsolatnak.

Ma már megint a letörtség vett erőt rajtam ami ennek a Krisztiánnak köszönhető. Lehet bennem van a hiba, de bekaphatja mindenki. Szar az egész... Nem értem a sok idióta fasz ember hogy a fenébe talál magának 1 hét alatt párt... Bár azok csak dugnak aztán átbasszák egymást... Nem lennék én olyan rossz partner, sőt... Csak a másiknak tudnia kéne józanul cselekedni. Mindegy ez a srác amúgy nem is volt hozzám való. Egyszerűen idióta volt. Hülye, agyilag zéró, balfasz. Nem tudom a sors miért szórakozik velem. Jó tudom minden előre el van tervezve, de ha én ezt kitaláltam magamnak előre, akkor vagy mazoista vagyok, vagy (magamat ismerve) valami nagyon nagy szürreális poén lesz a vége. :) Na mindegy kicsit jobb kedvem lett, mert egy másik Zoli mesélt pár dolgot amin mosolyogtam.

Valahol erre számítottam is, valahogy nem is lepett meg, és még csak fel sem húzott. Megismertem egy srácot lassan egy hete, persze oda volt meg vissza értem. Aztán szépen lassan már alábbhagyott a lelkesedés. Először odébb tolta a találkozót, majd most szombaton el sem jött, teló kikapcsolva. Ennyi volt, végeztem vele. Innentől esélye sem lesz semmire. Törlöm és tiltom msn-ről is. Nem lepődtem meg az egészen, hiszen éreztem és tudtam is jól, hogy ez lesz. Idióta fasz, szórakozzon anyjával. Rájöttem, hogy nem fogok megfeszülni a társkeresésen. Szépen élem az életemet aztán majd valakit felém vet a sors aki tudja értékelni azt amit én tudok neki adni. Lehet nem a neten fogom megtalálni, hanem az életben. Lennie kell valahol olyannak aki örül annak ha szeretik, ha nem vágják át, ha nem csalják meg, és nem dobják ki egy másik srác miatt. Ha van ilyen akkor megtalálom, ha nem akkor max így maradok egyedül. Viszont nem adom fel, mert túl nagy a világ ahhoz, hogy ne találjak legalább 1 ember akiben minden megvan amit szeretnék. Lehet nem egyszerű, szívás, szenvedés, de megtalálom akkor is. Ez volt a bejegyzés tegnapra, jó éjt. :)

Pár napig nem voltam cseten, nem kerestem senkit, és lenyugodtam. Kár is felmenni, de néha muszáj. Szombaton meglátom mi sül ki a dolgokból. Jó lenne valami pozitív is.

/idegesség

Nos kedves Krisztián, neked viszont a jó kurva anyádat! Legutóbb még az volt, hogy így meg úgy kapcsolat, meg ölelgetés, ma pedig mit csinál a köcsög? Ülök a gépem előtt, jön fel, hát tegyük át a keddet szombatra. 100%, hogy szombaton más dolga lesz, de akkor azonnal törlöm a picsába! Este feljövök msn-re, és azonnal lemegy offline-ba olyan kiírással, hogy a héten jól ellesznek egy sráccal. Hát végülis nyugodtan megbaszhatják, csak ne velem csesszen ki, mert exem óta kurvára nem tűröm el ha átbasznak! Megvan a telszáma cseszegethetném ha akarnám, de nem fogom. Szépen kivárom a soromat és amint lehet MEGBASZOM A PICSÁBA! :@:@:@:@:@:@:@:@:@:@:@

\idegesség

Na jó nem kell komolyan venni ám az utolsó sort, csak kiadtam a gőzt. Amúgy szép ez az este, boldog vagyok, hülyék a csetesek, tisztelet a kivételnek kedves X. :)

Valahol ott hagytam abba, hogy nyugtom volt tőle kb 1 hétig. Fura, de a végére már hiányzott. A vizsgaidőszak folytatódott. Elmúlt a hét, jött fel persze msn-re, és azzal kezdte, hogy lesérült a táborban, óriási seb van a száján. Csodás... Persze sajnálni kellett természetesen. Megint hazajutottam, és a sors úgy hozta, hogy D lement a tesójával focizni a helyi focipályára. Nem láttam már egy ideje, ezért döntöttem, és én is elmentem vidékre hozzájuk megnézni, hogy hogyan fociznak. Megtaláltam a helyet, mert már valamennyire képben voltam a faluban. Aranyosak voltak ahogy játszanak. Csináltam pár képet, és hazamentem. Délután mikor visszaért elmeséltem neki, hogy ott voltam. "odajöhettél volna" mondta. Átküldtem a képet, és azt mondta érezte, hogy a közelében vagyok. Érezte a jelenlétemet. Ezt a mai napig nem tudom, hogy tényleg érezte-e vagy pedig csak hülyített. Ha engem kérdeztek szerintem hülyített. Volt egy Kipsta foci pólója. A neve volt ráírva és a 9-es sorszám ami a kedvenc száma. Szerettem azt a pólót. :) Na mindegy vissza a fő témához. Úgy adódott, hogy következő alkalommal (amikor tanulni kellett volna) mikor lementek a pályára azt mondta, hogy jöjjek le én is. Rendben, lementem. Odataláltam, 3-an voltak öcsikéjével akit hívjunk O-nak, és unokatesójával aki legyen P. Messziről néztem ahogy fociznak, közben próbáltam tanulni. Aztán megindult felém D, kérdezte van-e zsepim. Mondtam van. "kell öcsémnek mert megcsípte a csalán" Mondom jó adok. Elmentem a zsebkendőért, mire visszatértem már hozta az öccsét, aki eléggé meg volt szeppenve. Ő mögötte jött és mosolygott. Köszönt O, és kért zsepit. Mondtam persze adok neked. Egyből mosolygott, és valahogy ez volt az a pillanat amikor ő megkedvelt. (azóta is szeret) Invitált focizni. Mondtam nem vagyok jó, nem tudok, nem megyek. Aztán addig-addig kérlelt, még ráálltam. Persze nagy volt az öröm a picinek. Játszottam velük, a kicsi végig örült, és mindig mosolygott rám. Párszor megismétlődött ez a közös foci. Egyik alkalommal lent volt a legnagyobb bátyjuk is, akit hívjunk csak T-nek. Vele is összeismerkedtem, de itt még nem nagyon törődtünk egymással. Beszélgettünk aztán megmutatta hol laknak amit egyébként is tudtam már, és ennyi. D megadta bátyjának az msn-jét aki felvett. (ebből aztán később lettek bonyodalmak) Teltek-múltak az idők, és elkezdett nekem támadni a srác. Mindenért elővett, zsarnokoskodott, élősködött rajtam. Mindent meg kellett csinálni neki amit parancsolt, különben hiszti. Egyre kevésbé bírtam elviselni a jellemét, de nem ez volt még a tetőpont. A tetőpont akkor jött el, mikor védenem kellett a klántársai előtt annak a tudatában, hogy tényleg csal. Nagyon rosszul esett, de fülig szerelmes voltam, vagy passz mi volt ez az érzés. Egyszerűen védenem kellett. A végső lökést az adta meg amikor egy webes szolgáltatást töretett fel velem amiben valami nem tetszett neki. Persze aztán kérkedett, lebukott, és majdnem rendőrségi ügy lett belőle. Nagynehezen kimagyaráztam az ügyet. Még D cseszett le, hogy miért csináltam neki meg... Nem kellett volna kérkedni meg zsarolni, hogy ha nem csinálom meg elhagy... Talán azért... Ekkor felmentem csetre, hogy infót gyűjtsek. Ő pedig elkezdett nekem támadni egyre többször, beszólogatott, köcsög módon szólt hozzám, kezdtem megelégelni. Megkérdeztem tőle jó-e neki ha együtt vagyunk, mert szerintem nem. Egyből szakítani akart. Kitette a szűrömet. Elkezdtem parázni, bocsit kértem stb. Kértem mégegy esélyt, és azt mondta: na jó lásd kivel van dolgod, kapsz egy utolsót. Itt volt a tetőpont. Ilyen lekezelő köcsög stílusban beszélni velem... Kipukkant a lufi, leosztottam, azt mondtam ennyi. Fél óra után bocsit kértem tőle, de ő nemet mondott. És itt van a legszánalmasabb rész amit csak elkövethet halandó. Mai fejjel SOHA nem tenném meg ezt a mértékű hülyeséget! Kihagytam egy hetet, és nézegettem merre jár, miket csinál. Látszólag nem hiányoztam neki, szépen megvolt. Lehetett volna annyi eszem, hogy levegyem tényleg nem is érzett soha semmit, de nem. Én már majd meghaltam úgy hiányzott. Felmentem hozzá, kilépett. Felhívtam telón, beszéltem vele, feljött ts-re beszéltünk. Próbáltam jópofizni stb, az agyam már hülyére vett, de a szívem... 1 hét után visszavett. (hülye vagyok) Na ami most jön az részéről már a teljes érdektelenség. Már csak a megszokásból lehettem a listáján úgy érzem. Semmibe vett, baszogatott, unalmában megsemmisítette a teljes önbecsülésemet. Én szerelmes voltam, és ha az ember szerelmes akkor eltűr a másiktól sokmindent. Tűrtem, tűrtem majd eldurrant a lufi, leüvöltöttem, kilépett, leüvöltöttem telefonban is. Megszeppent, elnyugodott. 1 napig normálisan csinálta a dolgokat, majd újra szabadulni akart tőlem. Elkezdődtt az ő nem meleg ne akarjak semmit tőle korszak. Egy szép napon belecsapott a villám a nethozzáférésükbe. Felhívtam, hogy miért nem jön netre? Megkaptam a választ. Persze el is várta, hogy segítsek, meg azt is monta ha nem segítek és nem lesz nethozzáférése, akkor el fog idegenedni tőlem(ez nekem még jó is volt, mert azt gondoltam érez valamit)//faszkalap...//. Szívesen tettem, hiszen azért éreztem is valamit iránta. Mondtam elmegyek és megcsinálom. Aztán kiderült nem mehetek el, mert ő nem tudja kimagyarázni, hogy ki vagyok, honnan vagyok, honnan ismer, és ő nem kerülhet még gyanuba sem. (itt derült ki, hogy hazudott régebben mikor azt mondta tudják a szülei) //ezeket akkor nem vettem észre, csak a későbbi gondolkodásaimkor// Segítettem neki és a végén megoldottuk valahogy. Teltek múltak a napok, eljött július vége amikor öcsikéje is rászokott, hogy beszélget velem. D összekapott a bátyjával, és követelte, hogy töröljem bátyját. "nem beszélgethetsz vele, azt akarom, hogy töröld" LOL már... Persze nem tettem meg természetesen, erre el akart hagyni, így nem volt választásom. Szarul esett, mert T nem tett semmit ellenem. Szóval mivel O nevű öcsikéjével is elvoltam, így óriási testvérháborúkat éltem meg, amikből volt, hogy én jöttem ki rosszul. "miattad történ x meg y" Annyira nem volt már humorom ezekhez, de én kitartottam a faszkalap mellett. Próbáltam féltékennyé tenni. Mikor összejöttem volna valakivel mindig szeretett 1-2 napig, de csak ilyen szimuláció volt az. Egyszerűen uralkodni akart csak rajtam. Nem tudom mit merített belőlem talán táptalajt az egójának vagy passz. "nálam jobbat és normálisabbat úgysem találsz" mindig ezzel jött. Kétlem azért, hogy ezek után amin így keresztül mentem eddig ne lett-e volna nála jobb. :)

Eljött augusztus, amikor a gépem jobb kihasználása érdekében (meg az ő presztízse miatt is) egyéb klánok is használták a játékszervert. Ez addig jó is volt, még nem szólt be neki valaki, amit ugye az ő önbecsülése nem visel el, mert neki aztán nem szólhatnak be, ő a fasza. Valahogy előidézett hibát, és rám fogta. Én égtem miatta. Erre akkor jöttem rá mielőtt Ausztriába utaztam 1 hétre. Offline üziben kiosztottam, hogy nekem szedje össze magát ha velem akar maradni. Persze reggelre már bántam, de mindegy. Este találtam hotspot-ot Ausztriában. Lefogadtam a méleket, és szakító levél, hogy nem is ő volt, és jól elbasztam mert így lett volna valakim. Összetörtem... (hagyni kellett volna a picsába) //annyira nem voltam racionális...// Felmentem skype-ra és tiltva voltam. Felmentem msn-re ott is. Megkértem bátyját (aki akkor már megint a listámon volt), hogy szóljon neki. Feljött és beszélem vele. Bocsit kértem stb. Ő hajthatatlan volt. Kitaláltam, hogy nem keresem. Durva hét volt az a hét. Eléggé szerelmi bánatos voltam. Neki köszönhetően nem élvezhettem az üdülést, pedig gyönyörű hely volt. Vettem neki egy kis ajándékot, meg bécsben lefényképeztem a Ferrari szalonban pár ferrarit. Hazaértem, törölve voltam msn-jéről. Felmentem skype-ra, valami srác szintén fent volt. Köszöntem, bunkó volt velem D. Az új srác aranyos volt. Őt nevezzük nevén, Rolinak hívták. :) Ő egy másik történet, jópofa srác volt, csak buta. Mondtam jöjjön msn-re D hoztam neki valamit. Visszavett msn-re. Átküldtem a képeket neki, "szarok, nem tetszenek" (a Roli is megkapta őket ha már nem kellett D-nek, ő oda volt értük...) Mondta mutassam kamerán a többit, de én ne látszak rajta csak azt mutassam amit hoztam neki. Persze látott engem is és mosolygott, és éreztem, hogy nem vagyok számára semleges. Érdekes volt... Na itt volt keverés, de az biztos, hogy valakinek bevalotta: nem szeret. Végülis összetört a szívem... Hivatalosan nem szeretett. Írtam neki, hogy tudom. Ő csak viccelt stb. Én már akkor nem tudom mit éreztem. Lélekhalál volt. :( Erre még az is rátett, hogy a miatta (sok idegesség miatt) kialakult bélproblémáim miatt vastagbélrákot mondtak az orvosok. Szerencsére nem az lett, de ezt mondta mikor elmondtam neki, hogy mi lehet a baj: ha rákos vagy akkor tőlem nem akarhatsz többé semmit, és kerülj is el. Hát ez megint lesúlytott.  Távollétem alatt MMORPG függő lett, és folyamatosan a Cabal Online nevű játékkal játszott. Nem rendezett az rFactor-os klánjának versenyeket csak igérgette, én csitítottam őket, meg én vittem el a balhét. Ő meg Cabalozott meg egyre idiótább lett. Közben felbukkant az idióta fogyatékos haverja is aki legyen BD. Egyre nagyobb hülye lett D-ből, és egyre kevesebbet volt msn-en. Már le sem szart. Valahogyan elvesztek a karakterei is a játékban. Mégkevesebbet volt msn-en. Én csak vártam de semmi. Igértem, hogy kap valamit pluszba névnapjára. Mondta Cabal karaktert akar.

Szeptember 1.

Fent volt msn-en 31.-én. Valahogy kierőszakoltam, hogy találkozzunk. Azt mondta ő nem ér rá, mert új osztálytársa lett akitől nem tud elszabadulni csak 1-2 percre. (kurvára hazudott) Mindig is oda volt, hogy neki van egy parker tolla. Kitaláltam kap egy sokkal jobbat mint ami van neki. Szóval megvettem az ajándékát ami egy gyönyörű Parker toll, 10e volt. Bele akartam gravíroztatni a nevét. Annyira speckó volt, hogy a csaj nem tudta gravírozni. Nem volt mit tenni, lézeres gravírozást kellett keríteni. Bejártam vagy 2x a várost. Ott könyörögtem a srácnak, hogy csinálja nekem meg, még végül belement. Nagyon szép lett a toll, büszke voltam rá. (sajnos D egyszerűen kidobta a tollat később) Időre ott voltam, jött. "nincsen sok időm, vár a srác rám" Extra bunkó volt velem. Odaadtam a tollat, boldog névnapot. "akkor a karakterem jelszava az hol van?" Mondom az nincsen. Ölni tudott volna a nézésével, flegmázott. Menni kell, és elment. Haragudtam rá... Kurva anyáztam...

Aznap nem jött fel msn-re. Jött valamikor a héten, és lebaszott, hogy hogy képzelem? Hogy képzelem ezt, hogy egy SZAR tollat adok mikor ő egy dolgot kért tőlem ami Cabal karakter, és ezt sem bírom megtenni neki? Mit képzelek én? Mondtam miért nem vagy msn-en? "ő sportol, pihen, családdal van. Én nem tartozom egyik közé sem mit akarok?" Ekkor pattant el valami, és felhúztam magam, elküldtem a picsába és töröltem. Hivatalosan is szakítottam vele. Jött az üresség és az emlékek, és a felejtés. Szokásos kényszer szakítás utáni állapot. Jártam a suliba és éjjeleken rágondoltam.

Azt hittem ennyi volt. Sajnos nincsen vége, folyt köv.

Szóval igen kicsit megkéstem a bejegyzéssel, már kérdezgették páran akik olvassák, hogy mi van? Nem tűntem el, csak 2 napja ilyenkor találkoztam valakivel aki lehetséges társjelölt, aztán vele msn-eltem. Igazából semmi jóra nem számítok az ügyben, csak úszok az árral. Annyira mondjuk nem jövök be neki kívülről, csak a jellemem, szóval nem tudom. Fiatalabb picit nálam, de jópofa. Kedvelem a srácot végülis. :) Bár néha kelekótya de összességében véve jópofa. Normális távolságban lakik, a kinézete nekem tökéletes. Jövő héten lesz személyes találkozó, aztán akkor majd meglátjuk, hogy mi a helyzet. Bizakodom is, meg nem is. Jó lenne ha összejönne végül valami, és az önbecsülésem feléledne a romjaiból. A sors lehet megint játszik velem, vagy lehet mégis odalök valakit nekem? Jó kérdés.

Más: ma voltam cseten, szokásos szöveget beírtam, hogy normálisak keressenek. Valahogy nem csodálkozom, de majd 1 óra alatt 0 ember írt rám. Kicsit azért elszomorít a helyzet, hogy ezek mellett a "szopnék most", "álljatok körbe és szopok" emberkék mellett már nem nagyon van értelmes. Lehet lefoglalták őket már mindet, vagy csak én voltam rossz időpillanatban? Nem tudhatom, de amíg világ a világ én keresgélek, de max 30 éves koromig. ;)

A szokásos csetelés megvolt tegnap is, sajnos senkivel sem találkoztam akit el tudtam volna magamnak képzelni, és aki el tudott volna képzelni maga mellé, dehát ez van. A cseten továbbra is a "faszt akarok most aztán csá" jellegű emberkék vannak túlnyomó többségében sajnos. El kéne menni külföldre... Hollandiában az sem hatja meg az embereket ha két srác a padon csókolózik a szabadban, és ott legalább a srácok tudják mit akarnak. Hiába...nyugat...

Az előző részben leírtam a kezdeteket. Ott hagytam abba, hogy azt mondta rosszul érzi magát. Másnap kitalálta, hogy lázas és beteg. (persze hazudott) Örült neki, hogy sajnálom... :S - persze azt akkor még nem sejtettem - Mindegy hát ment tovább az élet, és mint kiderült valami Forma1-es játékklánban gémel, valami rFactor nevezetű szimulációs játékkal. Mondjuk sosem akartam gémert társnak, de az a baj, hogy a szép fekete szemei, a sötét haja meg a picit barnás bőre, a vékonysága rabul ejtett, és elnéztem még ezt is. - ha az ember szerelmes akkor irracionális bevallom - Szóval a következő lépés az volt, hogy a srác ellopott egy weboldalt, de még a copyright infókat sem írta át, és kitette magának, a saját klánjának. Persze elővették érte, de jött panaszkodni, hogy köcsögök mit képzelnek, ő nem lopta, hiszti pattogás. Tisztán láttam, hogy lemásolta az egészet, de nem akartam elveszíteni, így kiálltam mellette, és elsimítottam az ügyeket. Ami még érdekes volt, hogy a saját fórumában magát másként kiadva védte saját magát. Ez már nagyon fájt a lelkemnek, de a szívem szerelmes volt vagy valami ilyesmi... :( Aztán megkért, hogy odaférnének-e a klánjával az egyik gépemre. Megigértem megnézem és ha fut akkor igen. Személyes találkozó alkalmával mondtam el neki, hogy nem fut. Ekkor láttam rajta, hogy ez nem tetszik neki, majd ő megpróbálja. (Persze neki sem ment...) Mondtam hiába. Ezen a találkozón havazott, beültünk az autóba, ott beszélgettünk. Megint láttam a szemeiben sunyiságot, valamire készült tudtam. Mikor mennie kellett akkor integetetett nekem ameddig láttam. Boldog szívvel mentem haza, hogy láthattam.

Eltelt pár hét és megint szabadulni akart tőlem. Illetve meg is tette. "Ő már nem meleg, elmúlt, hagyjam békén." Olyanban hazudott, hogy a szülei észrevették és nem tud nekik csalódást okozni. - persze ez nem volt igaz, hazudott - Sajnos itt elkövettem megint egy hibát, nem hagytam, hanem próbálkoztam nála bocsit kérni, hívtam Skype-on, megalázkodtam előtte, csak hogy visszakapjam. Felajánlottam, hogy adok a klánjának játék szervert amit csak neki helyezek el. Ez meghozta az eredményt, és benne volt egy következő találkozóban. - én hülye akkor még nem láttam, de innen ment át durván kihasználásba a dolog, az infrastruktúra biztosítása - Névnapjára domain nevet ígértem neki, meg is kapta. Eljött a következő találkozó, elvittem egy helyre itt a városban, jól elvoltunk, sétálgattam vele, beszélgettem vele, jól éreztük magunkat, fényképezkedtünk, úgy tűnt boldog. Visszafelé az autóban mondta ismerkedik egy másik sráccal aki annyi idős mint én, és szimpi neki. Figyelte a reakcióimat: "látom zavar" Mondtam persze. Itt bizonyosodott meg, hogy nyeregben van-e. Istenem de aljas volt.. :( Teltek a hetek, és kért tőlem egy újabb szívességet, teamspeak szerver. Megkapta azt is. Még vettem fülest is, hogy ott is tudjak vele beszélgetni. Persze mindenkinek felvágott és menőzött vele :( Ezek után megváltozott. Elkezdődött a beetetés időszaka. Szerver még nem volt bent, június végét ígértem neki. Kitalálta, hogy reggel 6-kor keljek fel amikor ő is, és egész későig teamspeak-elt velem. Napi 8-10 óra beszélgetés. Általában róla kellett beszélni, őt fényezni, dícsérni, ő milyen fasza stb. Nem bírtam pihenni hétvégéken mert vele kellett ts-elni, mert besértődött volna ha nem. Következő lépés az volt, hogy kötelezővé tette a vele való játékot. Nekem is részt kellett venni a klánjában. (Azóta is gyűlölöm a Forma1-et!) Egyszer még kiszúrt velem ebben az időszakban is. Nekemtámadt, hogy szarul vezetek a játékban és balfasz vagyok. Nekem elszakadt a cérna és lebasztam mint az állat felszabadult a sok harag, üvöltöztem vele, hogy mit képzel. Besértődött, személyes találkozót kértem tőle, és bocsánatot kértem tőle, megint megalázkodva előtte. :( - fiatal voltam és hülye - Eljött május, és elhívtam magamhoz filmezni egyet, végre kettesben akartam vele lenni. Ez volt az egyik legszebb alkalom vele. Megnéztünk közösen egy filmet és nem volt gond. Elvoltunk szépen. :) Ezt szerintem a mai napig nem vitatja, hogy az jó nap volt. - bár ma már én vagyok a szemét - Teltek-múltak a hetek, és a shell-nél akcióban voltak ezek a kis fém kulcstartó autók. Nem volt nálam autó így nem tudtam tankolni v-power-t, de a csajjal valahogy leboltoltam azt, hogy kapjak egy kisautót. Persze F1-es nem volt, de "valahogy" megszereztem azt ami félre volt téve valakinek. :) Hiába a végtelenbe is elmegyek ha szerelmes vagyok. :) Eljött június eleje és az utolsó előtti találkozónk, vizsgaidőszakom kezdete. Elbukatott velem 4 tárgyat, mert nem lehetett tanulni menni, vele kellett ts-elni és skype-olni. "nálam van fontosabb?" Nem lehetett semmi csak ő. Persze ott lihegtem körülötte, és vártam minden szavát. - szánalmas ember voltam eléggé, dehát szerelmes... :( - Mint kiderült utálja a teljes játékos társadalom, mert csal. Különböző technikákkal nyert, pl nem ő játszott hanem a gépe. Neki csak az kellett, hogy nyerjen. Nem számított semmi és senki. - Egyszer megvertem aknakeresőben, majdnem megölt, mert rontottam a statját - Szóval vissza a tényhez. Erre a találkozóra vittem neki egy másik kulcstartót, és egy Ferraris párnát, ami a Plus-ban volt kapható. Kitalálta, hogy ő ezt nem viheti haza, adjam fel postán de úgy, hogy adott napra érkezzen meg. El kellett mennem a postára, leegyeztetni a postás csajjal hogyan csináljam. Mivel vissza kellett mennem vizsgázni, így apámat kértem fel, hogy adja fel a megfelelő napon és időpillanatban. Kellett írnom egy kísérőlevelet amiben leírtam, hogy ő nyerte a magyar szimulátoros bajnokságot, és ezért kapja a párnát. Szóval ezzel menőzött otthon, hogy ő a legjobb szimulátoros, mert ő nyerte ezt a cuccot. :( - te jó ég... :( -Közben persze folyamatosan napi 8 óra beszélgetés. Utolsó találkozónkon még elvittem egy szép helyre, és ott beszélgettünk, majd visszamentem vizsgaidőszakra. Komolyan kedves olvasó nem tudom miért voltam ennyire sötét, hogy nem bírtam kilépni ebből az ördögi körből. Egyszerűen kezdett pokollá válni az életem mellette. Egyre szarabbul álltam a suliban is. Megkértem had ne jöjjek fel netre, mert fontos vizsgám lesz, de minden nap küldtem neki egy levelet amiben írtam neki pár kedves sort. - mindet törölte olvasás nélkül mint megtudtam később - Persze nekem támadt, hogy nem foglalkozom vele. Muszáj volt felmennem netre és hanyagolni a tárgyakat ha meg akartam tartani. Szerencsére egy hétre elment sátortáborba és lett egy hét nyugalmam, de előtte megalázott egy másik teamspeak-en, hogy hülye buzi vagyok az emberek előtt.

Folyt köv a nyári időszakkal.

Mint ígértem leírom az egész históriát életem egyik legnagyobb hibáját, amit elkövettem múlt év január 16.-án este 8 óra 32 perckor.

Az iromány folytatásos lesz, mert kissé bonyolult, így nem fér bele egy blogposztba.

Ugorjunk vissza az időben, 2008 január 16.-a van, este 8 GMT+1 időzóna, téli időszámítás. Őszi vizsgaidőszak van, matekra készülök a koleszben, mert 1 hét múlva UV, és át kellene menni mostmár. Ülök a gép előtt, és integrálást gyakorlok papíron. Rámír valaki ismerős, és tényt közöl: "figyelj van itt egy srác, a megyédben lakik, és nem bírja elfogadni magát, öngyilok akar lenni, tudnál valamit kezdeni vele?" - Sajnos akkor is ilyen hülye voltam már, hogy persze szeretnék segíteni rajta hogyne, szívesen. Megadta az msn címét, felvettem. A srác elfogadott 8 óra 32 perckor, köszöntem neki, és a tárgyra tértem (később megtudtam, hogy itt le akart törölni, de valami oknál fogva mégsem tette meg //bárcsak megtette volna//). Akkor tudtam meg a korát, és meg is lepődtem, mert eléggé fiatal volt. Próbáltam vele beszélgetni különböző dolgokról, de éreztem, hogy a jellemével valami nem oké, mert nem volt túl komoly, inkább csapongó, keveredett, zavart. Gondoltam oké ezt betudjuk a háttérinfóval megkapott dolgoknak. Semmit nem akartam tőle, csak segíteni rajta, szerettem volna ha meg tudom nyugtatni. Elment aludni, én pedig folytattam a matekot. Másnap szintén beszélgettem vele pár dologról. Elmondtam mivel foglalkozom, és egyből kérdezte, hogy hogyan tudna html oldalt szerkeszteni. Mondtam legkönnyebben dreamweaver-el. Mondta, hogy adjam neki oda, bármit megszerez. Mondtam nem kell semmi, szívesen adok neki. Megbeszéltük, hogy valahol odaadom neki majd a CD-t. Eljött a pillanat, január végét írunk. Hamarabb ott voltam a megbeszélt helyen, és döglöttem a kocsiban. Megláttam a srácot ahogy az óriási hajával sapka nélkül lehajtott fejjel sétál, vékonyka, törékeny volt, megsajnáltam a picit, hogy így járt ő is. Odamentem hozzá, felnézett rám tátott szájjal. szia te vagy a D? - mondtam neki. "igen" Oké akkor hoztam neked valamit, és a kezébe nyomtam a CD-t. Megköszönte, és rámmosolygott. Valahogy jó érzés fogott el, hogy ennek a szomorú srácnak örömet okozhattam. Mennem kellett, mert nem voltam otthon már régóta így elköszöntem és otthagytam őt. Este jött msn-re, és ott is megköszönte, viszont fura dolgai voltak. Folyamatosan sajnáltatni akarta magát. Élvezte, hogy sajnálod őt. Lehetséges, hogy valamiféle szeretetet akart ezzel elérni vagy nem is tudom. Persze én megsajnáltam és nyugtatgattam. Valahogy elindított bennem valamit már ekkor. Egyszerűen vigyázni akartam rá és nem tudom mik játszódtak le bennem, de törődni akartam vele, és a sorsával. Így ment ez egészen február végéig, amikor egyszerűen kitalálta, hogy akkor hagyjam békén ő nem is meleg, ő heteró. Próbáltam ésszerűen elmesélni neki a helyzetet, de cserébe támadt és hisztizett. Ez volt az a pillanat amikor törölni kellett volna, de elkövettem azt a hibát, hogy nem tettem meg. Ekkor már úgymond nagyon a lelkemre vettem a ügyét, és nem akartam, hogy baja essen stb. Aztán lementem offline-ba. Körülbelül pár óra múlva jött levélben: "már kellesz, sajnálom :'(" Én pedig természetesen a hülye fejemmel örültem neki és tovább istápolgattam a srácot. Eljött március, és a második fizikai találkozóm vele. Már várt rám, és mosolygott mikor meglátott. Ekkor vittem neki egy kis ajándékot, hogy biztos örülni fog neki. Minden vágyam volt, hogy örömet okozzak neki. (akkor még nem vágtam, hogy milyen ember is valójában) Természetesen nagyon örült annak amit vittem neki, és láttam rajta, hogy oda van értem. Beszélgettünk, -  és mint később megtudtam körülbelül mindenben hazudott. Egyszerűen végig hazugságokkal traktált. Valótlan dolgokat állított, égig magasztalta magát. - és jól éreztük magunkat. Sajnos azt azért hozzá kell tennem, hogy mindig is egy ilyen srácra vágytam külsőre. Sötét haja volt, sötétbarna szemei, szemüveges volt, vékonyka, jó matekos, és barnább bőre volt. Egyszerűen ha ránéztem valahogy jó volt a lelkemnek, és kezdtem iránta valamit érezni amit akkor még nem tudtam mi az. De annyira sokáig vártam valakire, hogy eléggé megszerettem őt. - persze nem lett volna szabad mint ma már látom - Nem felejtettem el, hogy miért is vettem őt fel msn-re, így élőben is próbáltam őt nyugtatni stb, de egyszerűen azt mondta: igen, ez van ezt kell szeretni. Azt gondoltam, hogy végül elfogadta magát, megnyugodtam. - persze nem így volt -. Hírtelen azt mondta, hogy pillanat és odébb ment. Én nézelődtem, és örültem, hogy ilyen aranyos, aztán hátranéztem és ő akkor benne volt már a patakban. Egyszerűen beesett szegényke. Odamentem, kihúztam, megszárogattam, megtörölgettem, majd bekísértem egy helyre ahol megszáradhatott. "olyan vagy nekem mint a bátyám" - mondta. Ez nagyon jól esett, és igen valami ilyet is éreztem kb iránta. Este aztán feljött msn-re, és azt mondta nagyon kedvel. Mondtam neki, hogy remélem nem fázott meg, ő azt mondta elég rosszul érzi magát szóval lehet megfázott. Sajnáltam, de örültem is neki. Egyszerűen ezek az idők voltak a legjobbak vele, ami a következő részben jön az már sajnos nem ilyen derűs.

Folyt köv.

Ma délelőtt sikerült mindent elintéznem, és nem volt fennakadás, minden ment rendesen, meglepő volt. Ritkán sikerül gördülékenyen minden. Lehet ez egy jó nap lesz végül? :)

Vannak pillanatok amikor már azt hiszem nincsen normális srác a melegek között, de akkor jön egy aki felülbírálja a teóriát. Ma este összefutottam egy nagyon kedves és jópofa fiúval a chat-en. Első pár sor után szimpatikusnak tűnt, és át is tettük a beszélgetést msn-re. Szerette volna ha mesélek neki a múltamról, hát így tettem. Elejtett pár cseppet az ő múltjából is, és hát ahogy látom neki sem volt egyszerű. Kimondottan élveztem a vele való beszélgetést, és azt beszéltük meg, hogy ma folytatjuk. Remélem így is lesz, és jön fel. Legalább végre találkoztam valakivel a sok idióta után, akinek helyén van az esze. :)